Budapest, Váci út 39.
(Ortodox imahely volt itt az Angyalföldi Zsinagóga megépüléséig.)
A Holokauszt, ártatlan milliók legyilkolása a XX. század történelmének legsötétebb lapjai közé tartozik. Történészek egyetértenek abban, hogy nem kellett volna megtörténnie, ha a nagyhatalmak egy kicsit is melegebb szívvel, humánusabban fogadják a mentési javaslatokat, nem zárkóznak el az életveszélyben lévő tömegek befogadása elől.
Szomorú példa erre Kasztner Rezső küldetése. A cionista vezető tárgyalásai Eichmannal a magyarországi zsidók Palesztinába utazására már-már eredményesek voltak. Hajlandók voltak akár egymillió zsidót kiengedni - először teherautókért, utána pénzért végül már élelemért és kávéért - de az angolok ahogy előzőleg máshol sem, nem akarták fogadni ezeket a halálraítélt tömegeket. „Mit csináljunk velük?” mondták - a háttérben az állt, hogy nem akarták az arab olajköröket megharagítani. Nem tárgyaltak az ügyről, Joel Brand megbízottat letartóztatták - s a százezrek Magyarországról a gázkamrákba mentek. Kasztner részsikere volt, hogy az eredetileg tervezett létszám kis töredékét, egyetlen vonatot mintegy 1700 emberrel sikerült németországi intermezzo után Svájcba juttatni. Ők budapesti gyűjtőhelyekről, többek között az Aréna úti zsinagógából indultak el a remény útján. Itt várta a vonatot és a jószerencsét többszáz társával együtt Szondi Lipót a nagy pszichológus, Joel Teitenboim a chászid „csodarabbi” és más kiválóságok. 1944. június 30-án indult a vonat, de csak július 7-én lépték át Hegyeshalomnál a határt, ugyan Bergen-Belsenbe kerültek, de kivételes bánásmóddal és végül tovább mehettek semleges területre. A magyar zsidóság zöme sajnos nem volt ilyen szerencsés!